Volvic-tól nem messze fekszik Vichy városa, aminek a nevét számtalan hírdetésben láttam már a TV-ben, amint kozmetikumokat reklámoztak. Vichy nevét persze egy kevésbé dicsőséges korszak miatt is hallhattuk elégszer, hiszen a második világháború kapcsán, a kollaboráns Vichy kormányról mindannyian tanultunk.Így aztán nem maradhatott el, hogy megismerjük a várost és gyógyvizeit, ha már ott voltunk a közelben.Ez. a város az Allier folyó partján igazi fürdőváros, gyógyhely".Les eaux de Vichy trouvent leurs origines au pied du massif volcanique dans la chaîne des Puys en Auvergne".-comme on dit. Azaz Vichy vizeinek eredete a Puys hegylánc vulkáni tömbje lábánál található.
Azt is tudtam az utikönyvekből, hogy a vichy-i vizeket elsősorban ivókúrára használják.Szóval kb ennyi ismerettel érkeztünk a városba
Rövid séta után már meg is találtuk az ivócsarnokot, ami, mint később kiderült, csak véletlenül maradt nyitva. Ezt akkor még nem tudva,lelkesen léptünk be a források kifolyójának csarnokába és a mégneses zár be is zárult mögöttünk.Az egész környék és maga az ivócsarnok is nagyon emlékeztetett azokra a képekre, amelyeken a régi fürdővárosok voltak láthatók, a fedett járdákkal, a fémcsipkés oszlopokkal. Szóval olyan békebeli hangulat áradt mindenfelől.
Először nem tudtuk, hogy mit kéne tennünk, azon kívül , hogy szemrevételeztük a források "házát".Nem tudtunk kimenni, bezárult mögöttünk a csarnok ajtaja. Miután voltak tájékoztató táblák a különböző források jótékony hatásairól, lefordítottam a tudnivalókat barátaimnak is.Ahogy megtudtuk, Vichy-ben vannak hideg és meleg források.Három hideg forrás:Célestins, Parc, Lucas. 22 és 27 fok közötti hőmérsékletűek.Az első egy kolostor, a második a források parkjának,a harmadik pedig Lucas bárónak, egy orvosnak a nevét viseli.
Vannak meleg források is :Hopital,Chomel,Grande Grille. Az első a nevét onnan kapta, hogy a város első kórházának közvetlen közelében volt, a második szintén egy orvos nevét viseli. A harmadikról nem sikerült megtudnom semmit, csak azt, hogy a leggazdagabb fluorban.Mindegyik forrás vize jó valamire a leírás szerint, persze mindegyik másra.
A barátaim nem voltak nagyon vállalkozó szelleműek, nem akarták megkóstolni az összeset, de én azt gondoltam, hogy végigiszom az összes forrást. Ha az egyik árt, majd helyrehozza a másik.Először megpróbáltam a kezemből inni, de éreztem, hogy biztosan nem így kellene. A csarnok többszöri körbenjárása után végül felfedeztem a pohárautomatát.Így már semmi nem akadályozta a kóstolást.Ittam mindegyikből, a hidegtől a melegig, egyszer élünk, n'est-ce pas?
Közben hatalmas vihar vonult végig a város felett és így aztán nagyon örültünk, hogy a fedett ivócsarnokban rekedtünk.A vihar után egyszercsak megjelent egy idős hölgy egy fehér köpenyes nővérke kiséretében, mércés ivópohárral a kézben.Egy mágneskártyát dugtak a bejárati kar mellé, és lám kinyílt az ajtó, azaz a kar, ami gátolta a belépést és kilépést mindaddig.Mint később megtudtam, ez a kártya regisztrálja a betegek bejövetelét, azaz, hogy az előírtak szerint naponta egyszer, kétszer vagy hányszor ment a forrásokhoz, betartva a kúra előírásait. A hölgy és kisérője az ivópohárral és a recepttel végigjárták a felírt kifolyókat és a mércés pohárral pontosan kimérték az elfogyasztandó vizet.Hát én ehhez képest ittam, ahogy ittam, nem mértem semmit.Szerencsére nem volt semmilyen kellemetlen következménye az én "ivókúrámnak."
Miután az eső is elállt, a kedves, egyébként orosz , idős hölgy mágneskártyájával kijutottunk a csarnokból és végre megnézhettük a várost is.
Előző nap Vulcania-ban jártunk( majd erről is mesélek, ez egy kalandpark)), ahol a véletlen úgy hozta, hogy egy házaspár ült mellém a 3D-s moziban két gyerekkel. Csak azt tűnt fel, hogy össze-vissza hol magyarul, hol franciául beszélnek, gyerekek és felnőttek egyaránt. Végül nem bírtam ki, megkérdeztem, hogy akkor most ők magyarok vagy franciák.Kiderült, hogy magyar apuka, francia anyuka és "vegyes" gyerekek a szomszédaim.Megkérdezték, hogy láttuk-e a mohácsi néptánccsoport előadását, mert igen nagy sikere van. Szégyen vagy sem , de mi nem tudtuk, hogy éppen egy magyar néptánccsoport vendégszerepel a környéken. Ez a kis történet csak azért érdekes, mert másnap Vichy-ben a várost járva az Operaház elé érkeztünk, ahol , miközben fényképezni akartunk, magyar szavak ütötték meg füleinket: "Menj már arrébb, belelógsz a képbe!"-hangzott el egy férfi szájából, egy turistacsoport egyik tagjától. Én erre odafordultam a férfihoz és megkérdeztem hogy "Talán a mohácsi néptánccsoporthoz van szerencsénk?"Mondanom sem kell, tényleg meglepődtek, hogy honnan tudtam én azt, kik ők. Persze, mi is meglepődtünk, hogy eltaláltam.Akkorra már több sikeres fellépésen voltak túl és ők is várost néztek éppen Vichy.ben.
A városban nem csak a gyógyvizek híresek, hanem a belőlük, vagy velük készült kozmetikumok és cukorkák is.Rengeteg cukorkabolt csábítja az embert. Persze azokból is vettünk és kóstoltunk, ha már ott jártunk. Egyszer élünk, n'est-ce pas?