Tours-ban az alatt az egy hónap alatt , míg ott éltem, nem működött éppen az egyetemi menza, gondolom a szokásos évi takaratás, fertőtlenítés stb folyt. . Az ösztöndíjunkból nem futotta volna minden nap étteremben enni, az ebédszünet rövid volt arra, hogy nagy főzőcskét csapjunk a kollégiumban, de arra pont elég volt, hogy megkóstoljuk a francia ételkonzerveket, amelyeket csak melegíteni kellett.Mi Anikóval, a pesti kolléganőmmel először a kuszkusz konzervekkel kezdtük. Ettünk többféle zöldségest, tengeri gyümölcsöst, csirkehúsost, vegyes húsost, stb. Azután a ravioli konzervek következtek.
A kollégiumban minden szinten volt ugyan konyha, de elég sokan voltunk rá. A mi emeletünkön nagyon sok japán, fiatal és idősebb is, lakott. Egy idős japán hölgy már állítólag több hónapja résztvevője volt egy nyelvtanfolyamnak, de nem tudtunk vele semmilyen nyelven kommunikálni. Na ő, minden nap elfoglalta a konyhát és folyton rizst főzött,kimonóban közlekedett a folyosón a nagy rizsfőző edényével..Azt hiszem, ő volt a japán csoport legidősebb tagja. Én, a Sogun sorozaton nevelkedett magyar, megpróbálkoztam egyik alkalommal a csoport előtt előadni a sorozatból tanult "szajonara, konicsiva, vakarimaszka" kifejezésekkel. Ettől mindjárt azt gondolták, hogy én tudok japánul egy keveset és nagyon kedvesen meghívtak egy szusi vacsorára.Akkor ettem először szusit. Nem lett a kedvencem. Nem rossz, szívesen megeszem, de nem keresem az alkalmat szusievésre. A legnagyobb csodálatot a gyorsforralóm vívta ki a japánok körében. Olyan rendes, orosz merülőforralót vittem magammal, hogy bármikor készíthessek teát, kávét. Nem volt még akkor vízforraló, az a manapság divatos , még az egyetemi koleszban sem. Miután meghívtak szusizni, gondoltam én pedig csinálok nekik kávét. Szinte hihetetlen, hogy mekkora szemeket meresztettek, amikor megjelentem az én merülőforralómmal.Csendesen a szívükhöz kaptak, szerintem megrémültek, hogy nem fog-e az engem megrázni, nem okozok-e majd tüzet stb Aztán látva az eredményt, a gyorsaságot, amivel forró vizet tudtam vele csinálni, még meg is tapsoltak..Megbeszélni nem tudtuk, mert én a fent említett szavakon kívül nem tudok japánul, ők pedig még nem beszéltek franciául talán annyit sem. A mindenféle modern kütyüt ismerő japánok tisztelettel adóztak a forralómnak. Ilyen is ritkán fordul elő azt hiszem.