A múlt héten Párizsban töltöttünk egy hetet a férjemmel. Valamikor, az idők kezdetén, úgy 45 évvel ezelőtt ígérte meg, hogy egyszer elvisz Párizsba, és most végre beváltotta az ígéretét. Igaz, hogy én már többször is jártam ebben a csodaszép városban ez alatt a röpke néhány évtized alatt, de a férjem első alkalommal látogatott el oda. Repülővel érkeztünk a Charles de Gaulle reptérre. Jó előre kinéztem a neten, hogy onnan mentrendszerű busszal indulunk be a városba,a szállásunkra. Megnéztem honnan indul a busz, mibe kerül stb., de azt, hogy bizonyos munkálatok miatt a 2.es terminálnál nem áll meg,nem láthattam előre .Így aztán az információs pultnál érdeklődtünk,honnan megy a busz. Néhány mondatot váltottam már a fiatal hölggyel a pultnál,franciául, amikor hirtelen rákérdezett:"Önök magyarok?" Kiderült, hogy egy honfitársunk dolgozik ott. Részletes tájékoztatást kaptunk és könnyen megtaláltuk a kisvonatot, ami a 3-as terminálra vitt bennünket. A busz a közelében indult. A kisvonaton rögtön két másik honfitársunk igazított el bennünket, bizonyítva, hogy mi, magyarok mindenhol ott vagyunk.
Másnap aztán nyakunkba vettük a várost és reggeltől estig jártuk az utcákat, a nevezetességeket minden nap. A magyar újságok tele voltak olyan hírekkel, hogy Párizsba már a turisták sem mennek a migránsok miatt és a városközpont közbiztonsága katasztrófális, szintén a migránsok miatt. Minden nap megállapítottuk, hogy nem tudjuk mi lenne,ha jönnének a turisták, hiszen így is annyian voltunk minden nevezetességnél, hogy sort kellett állni a bejutáshoz.És még csak április eleje volt, hol van még a szezon?!Nem éreztük magunkat fenyegetve egy percig sem.Igen, a belvárosban is és máshol is nagyon könnyű fényképezni ilyen-olyan embereket,de Párizs már csak ilyen.A metrón, ahol minden nap utaztunk, a kocsikban is nagyon változatos volt a népesség összetétele, fehérek, feketék, sárgák vegyesen, de mindenki békében utazott egymás mellett Egy fiatalember a helyét is átadta, amire itthon már hosszú évek óta nem volt példa. Ami arra utalt, hogy a helyzet most nem fényes a világban a terror árnyékában, az az volt, hogy rendőrök, katonák őrködtek a nevezetességek környékén és táskavizit volt minden belépésnél.. Renben lezajlott a Párizs marathon is és az a kb 70 000 futó sem gondolta úgy, hogy nem lenne biztonságos itt futni.Láttuk a nagyon is színes szurkolókat az utcákon, énekelve , hangosan drukkolva. Sajnos még nagyon tavasz kezdet volt, így a szökőkutak még nem működtek, de ez volt az összes problémánk ebben a csodálatos városban.Jó volt látni, hogy az élet zajlik a normális kerékvágásban. A szállásadónkat nem is láttuk az ott tartózkodás ideje alatt. Megadta a ház és a lakás belépő kódjait, a WE-Fi kódot és ennyi.Érkeztünk, amikor akartunk és távoztunk anélkül, hogy a tulaj ellenőrizte volna, hogy nem loptuk-e el a fél lakást. Ez a bizalom engem mindig meglep, mert a mi magyar agyunk mindig gyanakodásra van kalibrálva.
Párizsban voltunk szavazni is és érdekes beszélgetéseket folytattunk a kint élő honfitársainkkal.Ez is egy izgalmas élmény volt, hiszen nem minden nap adódik ilyesmi az ember életében.
