A minap, egy volt tanítványom örömmel jelentette be a facebook-on, hogy ősztől Nantes-ba megy mesterképzésre.Egy másik volt tanítványom pedig fél éven át rádiós munkatárs volt ugyanebben a városban, ahol összefutott egy harmadik volt tanítványommal, aki egy minisztériumi küldöttséggel látogatta meg ezt a bizonyos rádiót.Így aztán volt miről eszembe jusson ez a szuper város, ahol volt szerencsém kétszer is járni. Nantes Jules Verne városa, hiszen itt született és itt töltötte élete egy részét a híres író. Gyerekkoromban nagyon szerettem a regényeit, szerintem olvastam is mindegyiket, amelyiket itthon el lehetett érni.De Nantes a breton hercegek és Anne de Bretagne városa is, aki kétszer volt Franciaország királynője. Nantes a finom kekszek hazája is. Ha valaki kóstolta már a Petit Beurre-t, a Petit Écolier-t vagy a többi LU márkajelű terméket, akkor tudja, miről beszélek. És itt született Louis de Funes, a híres, francia komikus színész,( Jákob rabbi kalandjai, Horgász a pácban, Estély habfürdővel, stb.)A város 2013-ban megkapta az "Európa zöld fővárosa "címet az Európai Bizottságtól.A Loire tölcsértorkolatánál terül el.2004-ben Európa legélhetőbb városának választották.Most éppen női polgármester irányítja ezt a csaknem 300 000 lakosú települést.
Én először 2009-ben,a Comenius programban dolgozó diákjaim kis csoportjával jutottam el Nantes-ba.Persze megnéztük az úgynevezett "kötelező" dolgokat: a breton hercegek várát,melyet Anne de Bretagne apja építtetett ide.Állítólag akkor még arrafelé folyt a Loire.A vár faláról ráláttunk a régi kekszgyár épületének szép tornyaira. Ma már nem itt gyártják a nevezetes kekszeket,épült egy ultramodern üzem máshol.Jártunk a nevezetes Saint Pierre et Saint Paul székesegyháznál, ami nagyon hasonlít a párizsi Notre Dame-hoz, csak még magasabb is egy kicsit.Sétáltunk a városközpontban, ahol belefutottunk egy gyerekeknek szervezett jelmezes, karneváli felvonulásba.
Ezek után indultunk a régi hajógyár helyén létesült Les machines de l'ile -re.A nevéből nem tudtuk kitalálni( a sziget gépei) , hogy vajon mi lehet ott. Érdekes hely ez, itt találkozik Jules Verne képzeletbeli világa, Leonardo da Vinci gépeinek világa és Nantes ipartörténelme.
Mikor megérkeztünk, egy hatalmas robotelefántra figyeltünk fel.Le Grand Éléphant, egy mozgó acél és fa monstrum,amelynek a tetejére 50 ember szállhat fel, hogy érdekes sétára induljon.Olyan magasan van fenn az utas, mintha a negyedik emeletről nézelődne,csak közben az építmény mozog is. A vezetője időnként gondoskodik róla, hogy az "elefánt" eltrombitálja magát, toppantson a lábával , lengesse a füleit vagy éppen vizet fújjon az ormányából, lehetőleg a gyanútlanul sétálgató látogatók lába elé.Mi is felszálltunk a hatalmas "állatra". Sajnos a Futuroscope-ba tett látogatásunk után, a szegény robotelefántot már nem találták nagyon izgalmasnak a gyerekek. Ezután ki lehetett próbálni az akkor még csak terven létező Carrousel des Mondes Marins "szörnyeit", pl az óriás kalmár, a hatalmas rák, repülő hal,a viharhajó stb, melyek különböző karokkal, pedálokkal irányíthatóak voltak.Ma már úgy tudom, hogy készen van a carrousel, ez a hatalmas, többszintes, tengerbe süllyesztett forgó és ezek a herkentyűk megtalálhatóak rajta. Ottjártunkkor még csak mintadarabok voltak hogy a közönség próbálgathassa és megkeressék a pénzt az építkezéshez.
Persze létezik itt még a Galérie des machine, valamint az Arbre aux Hérons (gémek fája) prototipusa, egy acélból készült hatalmas "faág", makettje, amely majd később 50 méteres átmérőjű lesz. Most csak 5 méter az átmérője és 20 méter a hossza az ágnak, a súlya 20 tonna és vannak rajta butikok és kávézó.
Nantes városa azt hiszem, jól kitalálta, hogy hogyan hasznosítsa újra a bezárt hajógyár helyét és épületeit. A folyamatosan, több lépcsőben elkészült attrakciók belépődíjaiból gyűtötte az építkezéshez a pénzt. Persze nyilván más forrás is kellett hozzá, de ez okos ötlet szerintem.