La Couvertoirade neve, la Coubertoriada-ként a XI.században tűnt fel először.A templomos lovagok a XII.századtól voltak jelen ezen a helyen. A falu a templom és a vár körül fejlődött, mivel mindkettő ugyanazon a sziklán épült. A lovagok, akik egyszerre voltak szerzetesek és katonák, művelték a földet, birkákat tartottak a tejükért, húsukért és a gyapjúért. Amikor Szép Fülöp feloszlatta a rendet és máglyára küldte a rend nagymesterét, a település az ispotályosok kezébe került.1328-ban kb. 500-600 fő lakta a falut.A százéves háború második felében döntöttek úgy a rend főnökei, hogy meg kell erősíteni a falut és akkor 1439-1442 között fallal vették körbe a települést. A vallásháborúk idején egy kis csapat fegyveres tartózkodott a településen, a várban egy kis garnizon volt. Ha éppen béke volt, akkor a falu a falon belül fejlődött. Az utolsó, a Kamizard lázadás, 1702-ben zajlott le a közeli Cévennes-ben.A vár utolsó parancsnoka eladta a falut a máltai lovagrendnek. Ekkor már a vár elég rossz állapotban volt és csak egy kis része szolgált a parancsnok lakhelyéül.
Ma la Couvertoirade egyike Franciaország legszebb faluinak.Persze szinte minden épületet felújítottak az évek során : pl. a templom új színes ablaküvegeket kapott, az oltárnál 2005-ben egy kortárs művész három alkotása kapott helyet: egy kereszt, egy spirál és egy alfát és omegát befoglaló kör.Megújult a déli torony , a malom és újra megnyílt a four á pain, azaz a kenyérsütő kemence, ahol minden vasárnap sütnek kenyeret. Ma már az idegeforgalom a főszereplő ezen a településen. Apró boltok, kis éttermek, kézműves műhelyek foglalják el az épületeket.
Amikor megérkeztünk a településre, már gyülekeztek a felhők az égen. Reméltük, hogy még megnézhetjük a falu szép épülteteit mielőtt kitör a vihar.A kis boltocskákban a helyi kézművesek termékeit láthattuk pl. az "illatsparheltokat", a különböző bőr és üveg holmikat, helyi termékeket. Kiderült, hogy egy bizonyos Béla, egy magyar kézműves is lakja a települést és textilek készítésével foglalkozik Sajnos nem sikerült vele találkozni, csak másnap egy nyári programokat javasló újságban olvastunk róla és munkáiról.
A templomba igyekeztünk, miután már végigjártuk a templom melletti temetőt, elképzelve, hogy a réges-régi köralakú "fejfák" alatt egykori vitézek csontjai nyugszanak. Szóval éppen a templomba értünk, amikor a vihar lecsapott és zuhogni kezdett az eső.Többen is a templomban rekedtünk a csoportból, így alkalom adódott arra, hogy Dóri, a templomos lovagok "szakértője" szinte kiselőadást tarthatott a témáról. Gyerekes családok is várták az eső végét,sőt még kutyával is bemenekültek az emberek a templomba. Szóval elég vegyes volt a "gyülekezet." Én szóba elegyedtem egy kis vöröhajú fiúcskával, aki kb10-11 éves lehetett.Egyszercsak édesen megjegyezte: "Vous avez un accent."(Önnek akcentusa van.)Igen, mondtam neki, ez bizony lehetséges, mert külföldi vagyok. Mire ő: " Ne vous inquilletez pas, vous avez un joli accent." ( Ne izguljon, szép akcentusa van.) Hát nem aranyos?