Előre bocsájtom, hogy szerintem a magyar borok között is van sok nagyon jó és Franciaországban sem minden bor remek.A franciák borhoz való viszonya, a borivás kultusza és "szabályai" voltak számomra mindig érdekesek.
Ahogy a RÓLAM rovatban megírtam, 1987-ben jártam először Franciaországban. Békéscsabai vívókat kísértem el Chalon-sur-Saone-ba, ahol egy fiú kadett párbajtőr versenyt rendeztek 17-18 ország vívóinak részvételével.A város Burgundia( la Bourgogne) egyik kb. Békéscsaba méretű települése. Általában , ha valaki meghallja Burgundia nevét, elsősorban a burgundi borok jutnak eszébe, esetleg még a dijoni mustár, hiszen a régió fővárosa Dijon. Azt gondolnánk, hogy Bourgundia területének nagy része szőlőtermő terület, de ez nem igaz, mindössze területének 1 %-án található szőlő.Abban az időben francia szakos hallgatóként az jutott az eszembe, hogy szakdolgozatom témájául civilizációs témát választok és mivel Burgundiát ismertem valamelyest,gondoltam írok erről a régióról és a borairól.A francia barátaim meghívtak Chalon-sur-Saone-ba , hogy gyűjthessek anyagot a dolgozathoz.
Eljutottam pl. egy szövetkezetbe, ahol olyan szőlősgazdák boraival foglalkoztak, akik pl. nem laktak a közelben,csak műveltették, leszüreteltették szőlőjüket valakivel és ők csak a kész bort akarták megkapni. Hatalmas, kétemelet magas tartályokban "készült" a bor. Naponta kétszer valami masina megkavarta, mert akkor még benne volt a szőlő héja is, ami feljött a tetejére. Volt olyan tartály, amit lepecsételtek viasszal, mert kóser bor készült és csak olyan személy bonthatta fel a pecsétet és indíthatta a kavaró gépet, aki "kóser" volt. És naponta kétszer újra meg újra lepecsételték viasszal a tartályt és ez így ment egy ideig.
Jártam egy szőlősgazdánál Givry-ben, ahol a családtagok is a szőlővel és borral foglalkoztak. Nem akartam én hirtelen borszakértővé és szőlésszé válni, de udvariatlan sem szerettem volna lenni. Ha voltak olyan szívesek, hogy fogadtak, hát végigjártam velük az egyik szőlőjüket, hogy megnézzem, hogyan kell burgundi módra metszeni, milyen fajta tőkéik vannak, stb. A baj csak az volt, hogy rettentő hideg volt és sár is, én pedig nem készültem erre. Na miután kékre, zöldre fagytam ,a gazda megkönyörült és közölte, hogy akkor irány a pince.Kaptam egy palack díjnyertes vörösbort ajándékba. Mivel a vizithez tartozott a borkóstolás is, így a gazda előkészült a fehér bor kóstoltatására. Elkezdett kibontani egy dobozt, amelyben poharak voltak. Nem értettem, miért bajlódik ezzel, hiszen a pincében volt özön pohár, igaz nem vadiúj, de tiszta. Elmagyarázta, hogy csak olyan pohárból kóstoltathat, amit még nem használtak, ez a szabály. Mondtam, hogy a kedvemért nem kell annyira ragaszkodni a szabályhoz, de nem engedett. A szabály, az szabály. Ha valaki megtudná, hogy ő nem a szabály szerint jár el, nem kóstoltathatna többé bort. Már értettem, hogy miért volt ott annyi pohár.A szakemberek azt mondják, hogy a borospoharat nem szabadna mosogatószerrel mosogatni, mosogatógépbe tenni, csak egyszerűen tiszta vízzel kell elöblíten. Így a belekerülő bor nem vehetne át semmiféle mellékízt.
Ez a gazda nagyon büszkén mesélte, hogy ő őrzi Szent Vince szobrát abban az évben. Erre a megtiszteltetésre a többi gazda választotta és ez az életében másodszor történt meg vele.Mint megtudtam,a" Saint-Vincent tournante" -aSzent Vince forduló -kor,minden év január utolsó vasárnapján körmenetet rendeznek, minden évben más helyén a borvidéknek és ilyenkor körbehordozzák Szent Vince, a szőlősgazdák védőszentjének szobrát.Ez alkalommal aztán megválasztják azt a gazdát, aki a következő év januárjáig őrzi a szobrot. Gondolom, ez olyasmi lehet, mint nálunk mostanában az év borásza cím kiosztása.
Eljutottam Beaun-ba, ahol egy olyan iskolát látogathattam meg, ahol többféle, a szőlőműveléssel és borászattal kapcsolatos képzés folyt.Ha valaki nem volt túl jó képességű vagy csak nem akart mást tanulni, akkor kitanulhatta a kádár(hordókészítő) szakmát, de lehetett szőlész és borász is.A tehetségesebbek, törekvőbbek tanulhattak kereskedelmet, marketinget, persze a borral kapcsolatban, még akár főiskolai szinten is. Szóval 15 és 23 év közötti diákok jártak oda és mivel kapcsolatban álltak a kiskőrösi mezőgazdasági szakközépiskolával, minden évben egy kiskőrösi diákjuk is volt.A látogatásom napján érkezett oda egy középiskolás csoport Lyonból, tanulmányi kirándulásra.Az iskola igazgatója megkérte a lyoni diákokat, hogy fogadjanak be a csoportjukba , hogy ne egyedül járjam végig a látnivalókat. Mondhatom, nagy kaland volt, mert ők nem tudták, hogy én beszélek franciául, csak azt tudták, hogy magyar vagyok és tanár.Egész nap nem sokat zavarta őket, hogy velük vagyok, hiszen azt hitték, hogy bármit mondhatnak előttem, úgysem értem.Mindaddig úgy gondolták, míg a suli borospincéjébe nem mentünk, hogy tanuljunk bort kóstolni.A tanárunk elmondta, hogy ugyanannak a bornak négy évjáratát fogjuk megkóstolni. Elmesélte, hogy melyik évben milyen volt az időjárás, napsütés és cukorfok, milyen talajon teremtek a szőlők, stb. A diákok közben persze már azt duruzsolták egymás között, hogy klassz egy suli az olyan, ahol hivatalból inni kell.Végre eljött az is, amikor a sok adat után megkaptuk az első poharat egy kevés borral, az első évjáratból. A tanár úr bemutatót tartott, hogyan kell szabály szerint kóstolni: szem, orr, száj . Ez a sorrend.( Majd egyszer ezt is elmesélem részletesebben is).Egy csomó szép dolgot mondott a bor színéről, arról, hogy miféle illatokat érezhetünk és hogy milyen ízeket kellene majd éreznünk, amikor mi is végig csináljuk a procedúrát. Végül kiköpte a korty bort a pince kavicsos talajára.Na ekkor volt egy kis zúgolódás a diákság részéről.Aztán jöttünk mi: szem, orr, száj.És nagy csend. Forgattuk a szánkban a bort, ahogy kellett, de senki nem akart köpni. Ez volt a se köpni se nyelni pillanat. Nyelni nem mertünk, köpni nem akartunk.Percekig tartott, mire a tanárunk megkönyörült rajtunk és közölte, hogy na most az egyszer lenyelhetjük.Ekkor kitört a nevetés és persze én is a diákokkal nevettem. Így megtudták, hogy én bizony mindent értek. Felbátorodtunk és mind a négy évjárat kortyát lenyeltük, miután becsülettel elemeztük, hogy milyennek látjuk, érezzük és ízleljük. Borkóstoló tudományomat csak itthon, esetleg szűk baráti körben fitogtatom néha, mert elég macerás és nem is szeretném, ha a padlóra köpnének nálunk.