Ismét Annecy , város a Thiou partján

Ma ismét eszembe jutott  Annecy, az én egyik kedvenc francia városom. A tűzijátékok és a tó ünnepe kapcsán már írtam róla. Ma azt  olvastam, hogy Annecy -t az idén érinti a Tour de France egyik szakasza és nagyon nagy megtiszteltetésnek veszi a város, hogy 2009 után ismét kiválasztották a Tour egyik helyszínéül.Ezért aztán június 15-én  rendeztek egy kis 32 km-es kerékpáros Tour ünnepet, amire bárki nevezhetett. 

Grenoble-ból kirándultam első ízben ebbe a városba 1994-ben és olyan lenyűgözőnek találtam, hogy mindenképpen szerettem volna újra odautazni, de ezúttal családostól és barátokkal,hogy ők is láthassák Franciaországnak ezt a gyönyörű városát.Erre 12 évvel később, 2006-ban került sor.Igazán nagyon szerencsés adottságú város ez, hiszen van itt egy nagyon tiszta tó, körülvéve az Alpok hegycsúcsaival és a Thiou, a folyó, amely átszeli a várost( Ez a folyócska Franciaország legrövidebb folyója, mindössze 3,5 km hosszú, de ez a város fő tengelye.A meder szélessége 6-20 méter között váltakozik.).És  ott vannak  a csatornák, pl. a Canal du Vassé a Szerelmesek hídjával vagy a le Port, amelyen régen vitorlások haladtak, ma pedig turistahajók. A kis virágos hidak, az óvárosban a part kisebb, nagyobb kávéházi és éttermi teraszai, különösen este hangulatosak. A folyócskán hattyúk úszkáltak amikor ott jártunk, sőt héha "veszekedtek".Megcsodálhatjuk Annecy emblematikus épületét, a vieille prisont, vagy más néven a Palais de l'Isle-t, mely eredetileg egy XII.századi erődített épület. A város a Thiou-nak köszönheti a"Venise savoyarde" melléknevet( azaz Szavolya Velencéje, vagy az Alpok Velencéje )A Thiou a várostól 1,5 km-re ömlik a Fier nevű folyóba.

Mi nem az óvárosban laktunk, hanem kb. 2,5 km-re onnan, egy kisebb lakótelepen béreltünk lakást. Minden nap a Thiou partján kialakított kellemes, virágos és árnyékos sétaúton érkeztünk az óvárosba. Egy padon ülő férfival naponta találkoztunk odamenet és visszajövet is. Mindig ugyanazon a padon ült, mellette egy hátizsák és olvasott. Két nap múlva már köszönt is nekünk.Később megtudtuk, hogy hajléktalan. De minden nap tisztán, ápoltan üldögélt a padon, olvasva. Hamarosan kiderült, hogy csinálja. Ahogy az ember beérkezett az óváros elejére, egy épületben volt a szociális tusoló,( vagy nem is tudom, mi lenne a jó név) és mosoda mosógéppel és szárítóval felszerelve. Persze az épület nem viselt semmilyen megkülönböztető jelzést, egy szolíd tábla mutatta csak a funkcióját.Tehát ott tudott tisztálkodni, mosni és megszárítani a ruháit. Nem volt kénytelen koszosan, büdösen, emberhez méltatlanul élni és elviselni, hogy mindenki messze kerüli az ápolatlanság miatt. Nekem ez tetszik. Majd írok még arról, hogy mi minden tetszett ezen kívül is.