Amikor második tanári ösztöndíjamat nyertem el 1994-ben, felhívtak a Francia Nagykövetségről és megkérdezték, hogy a felsorolt lehetőségek közül melyik egyetemet választom.Miután imádom a hegyeket és előzőleg még nem jártam soha az Alpokban, így rögtön Grenoble-t választottam. Nem sokat tudtam erről a városról, csak annyit, mint mindenki más, mégpedig azt, hogy itt már rendeztek téli olimpiát. Később kiderült, hogy nagyon jól választottam. Állíthatom biztosan, hogy az összes nyári egyetemi képzés közül, amelyen részt vettem, a grenoble-i volt a legszínvonalasabb és a legjobban szervezett.
Mindenesetre, amikor megérkeztünk ösztöndíjas társaimmal a városba , az első, ami lenyűgözött bennünket, az a város fekvése. Három hegység.: le Vercors, la Chartreuse és a Belledonne öleli körül.Ahogy Stendal mondta:"Au bout de chaque rue, une montagne..." Azaz, minden utca végén, hegység... Közben pedig Grenoble a "leglaposabb" városa Franciaországnak. Az egyetemi város jó messzire fekszik a városközponttól, de ragyogó villamosközlekedés van. Azóta megtudtam, hogy Grenoble-ban volt a világon az első olyan villamos, amelyiket mozgássérültek is tudnak használni.
Éppen csak elfoglaltuk helyünket a Résidence Condillac-ban, ahol egyágyas szobák vártak bennünket, kitört egy hatalmas vihar. Ezzel a "látványossággal" fogadott bennünket a város és a campus. Körbe-körbe, a három hegység mögül hatalmas villámok szikráztak, mennydörgött és szinte fekete volt az égbolt. Persze, később volt tájékoztató a városról és a környékről, ezen belül az időjárásról is.A környező hegységek különlegessé teszik a helyi klímát, mert fékezik a szelet, a tél hidegebb és a nyár melegebb, mint a szomszédos területeken és ha esik, akkor jobban, mint máshol.Nyáron a város szenved a sokszor több, mint 35 fok melegtől. Ezt én is megéltem, mert a városban látható hőmérők bizony volt, hogy 41 fokot mutattak akkor, augusztusban.
Hát így kezdődött az egy hónapos grenoble-i stage-om. Csak a másnap láttuk, hogy milyen nagy területen terül el a cité universitaire,és hogy a mi épületünkben is van vagy 200-300 szoba. Számtalan nemzet francia tanárai gyűltek össze itt. Mi magyarok tízen voltunk. A legnépesebb társaság az algériai kollégák csoportja volt 70 fővel.A nők egy része kendőben, talpig beöltözve, másik részük teljesen európai módon öltözködve. De volt egy-egy cameruni, iráni, japán, kínai, koreai franciatanár is. A "legijesztőbb" csapat a pakisztáni volt, ahol csupa férfi képviselte az országukat és folyton nemzeti zászlójukkal jöttek-mentek, zord képpel és hangoskodva. Az iráni kolléganő elmesélte, hogy ő egyetemen tanít, de ott neki is csadorba öltözködve kell megjelennie és persze minden nyilvános helyen is.Grenoble-ba utazva, a férjével megálltak Párizsban és vettek neki "rendes" európai öltözetet, hogy végre szép cuccokban töltse az egy hónapot. Ma is emlékszem a búcsú estre, amikor zokogva ajándékozta el az új ruháit, mert Iránban úgysem hordhatja. Számtalan szép élmény köt Grenoble-hoz.