Már régen jelentkeztem új cikkel, mert újabb utazásra készülök. Pár nap múlva indulok egy csoporttal a Gorges du Tarn-ba, Franciaországba persze.Most harmadszor megyek a Tarn folyó szorosaiba, pontosabban Les Vignes -be. Ez egy kis falu a Tarn partján, a neve magyarul :Szőlők.Első alkalommal 2000-ben jártam Franciaországnak ezen a festői részén, a Francia-középhegységben. A Tarn folyó 1600 méter magasságban ered és Montauban közelében ömlik a Garonne-ba. A Gorges du Tarn a folyó által kivájt majdnem ötven km hosszú kanyon, ahol a Tarn több száz méteres sziklafalak között kanyarog, váltakozva hol gyors folyású, hol nyugodt . Gyönyörű mészkőfennsíkok veszik közre, a Causse Méjean és a Causse Sauveterre. A Cévenne-i Nemzeti Park területe ez nagyobb részben és ez a vidék megtalálható azon a listán, mely Franciország 33 legszebb helyét sorolja fel.Azt mondják a helyiek, hogy lehet , hogy létezik még ugyanilyen szép hely az országban, de szebb aligha.
Már nagyon készülök, hiszen kedvenc helyeimet is érintjük már az úton oda- és visszafele is.Megállunk majd Monaco-ban,ahol mindig meg lehet csodálni a szép parkokat, az Óceánográfiai Múzeumot, a hercegi palotát,ha szerencsénk van az őrségváltást is a palota előtt, Victor Vasarely hatalmas mozaikját.Legutóbb, amikor egy csoporttal jártam ott, a csoportból a fiúk többen végigfutották a Forma 1-es pályát, ahol a féknyomok még láthatóak voltak. Megállunk majd Cannes-ban is, ahol felállhatunk majd a"világot jelentő"lépcsőkre a filmfesztivál helyszínén.Mennyi szépség és még oda sem értünk! Kilenc napot fogunk eltölteni a Gorges du Tarn-ban, ahol szintén sok szépség vár ránk és gazdag program.
Egyik kedvenc helyem ezen a vidéken Roquefort, ahol a híres sajt készül. Ez egy penészes, juhtejből készült sajt, amit nálunk is lehet kapni. Pontosabban, a három féléből egyet szállítanak külföldre is. Nagyon látványos a sajtérlelő látogatása. Először mozgó maketten mutatják be, hogy hogyan alakult ki a környék felszíne és a természetes pincék. Miközben emelkedtek és süllyedtek a felszín alakzatai, nem csak láttuk, hanem hallotuk is a mozgás hangjait. Meg is állapítottuk, hogy nem lenne rossz így tanítani a földrajzot. Persze nem volt még akkor interaktív tábla. Ezután a pince talajára vetített birkanyájat és a kolomp hangját kellett követnünk, így jártuk végig a pincéket,ahol bemutatták a sajtérlelés fázisait. A látogatás végén kóstoló is van, ahol mind a három féle sajtból tálcára készített falatkák várták a csoportot. Én előtte igyekeztem felkészíteni a zömében gyerekekből álló csopotot, hogy jó magyar szokás szerint nem kell rávetni magukat a sajtfalatokra, mert a rocquefort sajt nem trappista, sokkal karakteresebb ízű és általában nem úgy eszik magában, hanem salátára,kenyérre kenhető krémbe, sós sütibe stb teszik. Na, mondhattam én, nem hitték el és mint egy siserehad, kapkodták be a falatokat. Aztán előállt az a helyzet, hogy se köpni, se nyelni nem tudtak. Köpni nem akartak, lenyelni pedig nem tudták, némelyeknek a könnye is csorgott. Végül papírzsebkendőbe köpték ki a falatokat. Elég "szégyenletes" kóstoló volt. Második alkalommal sajnos a vetített birkákat lecserélték valamilyen modern, lézeres , zenés valamire, ami nekem nem tetszett. Elmondták, hogy két-három évente lecserélik a fényjátékot. Kíváncsi vagyok, az idén vajon miféle fény és hangjáték vezet bennünket végig a pincéken.