Futuroscope, avagy kalandok a csodák világában 3.

A Tapis Magique épülete az, amelyik egy nagy csokor optikai szálat szimbolizál.60 méteres magasságából 20m a föld felszíne alatt található és itt van a világon egyedül olyan terem, ahol két óriás képernyő van egymás alatt, fölött.(double Imax), üveg födémmel elválasztva. Egyszerre vetítenek két filmet, egyiket magunk előtt látjuk, a másikat magunk alatt. Itt is csak a film címét tudtuk, amikor a terembe beültünk kétszázötvened magunkkal: Voyageurs du Ciel et de la Mer ( Az ég és a tengerek utazói). És aztán megkezdődött az előadás. Hirtelen madarak között "repültünk" és a szédítő mélységet láttuk magunk alatt.Időnként "le is szálltunk" valahol. Mire igazából elszédültünk volna, alámerültünk a tenger mélyére és bálnák,delfinek között találtuk magunkat és velük jártuk be az óceánokat és fölöttünk láttuk a hatalmas víztömeget. Szinte meg lehetett érinteni körülöttünk a madarakat éppúgy, mit a vízi állatokat. Ez a dupla képernyős előadás szuper volt, nagyon tetszett még úgy is, hogy tényleg szédültem itt-ott. Néha még a szememet is becsuktam, nem mertem a lábam alá nézni.Ez a program is fut még,gondolom, hogy sikeres és szereti a közönség.

Volt még egy tenger alatti élményünk, mert a Solido épületben a Sous les Mers du Monde (A világ tengereinek mélyén) című filmet láttuk.Itt is megtapasztalhattuk egy technikai újdonság hatását: folyékony kristály szemüvegek infravörös rendszerrel, valami ilyesmi lenne ez. Ez az a terem, ahol, mint említettem, két filmet vetítenek , külön,külön a két szemnek és így érvényesül a térhatás. A képernyő 900m2-es félgömb.Ez is tetszett, mert bolygónk egzotikus tengeri élőlényei között "úszkáltunk" virtuálisan persze. 

Nehezen jutottunk be abba a pavilonba, amelyik egy modern Noé bárkáját formázza, mert még igazából zárva volt ,nem lévén főszezon, amikor ott jártunk. Idegenvezetőnknek mégis sikerült elintéznie, hogy a már nyitásra kész programból kapjunk egy kis ízelítőt.. Ez volt a harmadik nagy kedvencem. A címe:Les animaux du futur( A jövő állatai).Ez a produkció akkor még csak éppen egy éve volt látható. A Park úgy reklámozta, hogy itt egy páratlan eljárás teljesen elmossa a határt a valóság és a virtuális világ között. Nem csoda, hogy nagyon szerettünk volna részesülni ebből az élményből.Egy  virtuális, jövőbeli szafarin vehettünk részt, olyan állatok között, amelyek 5,100 esetleg 200 millió év múlva fogják benépesíteni a földet. "Vonatba "ültünk, kaptunk egy-egy érdekes alakú távcsövet és egy olyan karperecet, amit a kézfejünkre kellett felhelyezni. Ez  interaktivitásra adott lehetőséget. Ez a felszerelés összeköttetésben állt egy számítógéppel és annak olyan programjával, aminek köszönhetően a távcső képernyőjén láttuk a helyszíneket, a virtuális jövőbeli állatokat. A karperec vevőként működött. Sajnos vagy nem, de bizony nem ártott egy kicsit érteni franciául, hiszen a narrátor mindig elmondta, hogy mit csináljunk. Pl amikor azt mondta, hogy nézzünk az ülésszomszédunk felé, akkor azt láttam, hogy a társam fején és körülötte mindenféle pókok, bogarak mászkálnak. Aztán,arra biztattak bennünket, hogy  a kezünkből etessük az állatokat, csalogassuk közel magunkhoz őket.És tényleg, odajöttek és kapkodták a tenyerünkből a virtuális állatok a virtuális kaját. Sajnos csak egy rövid lehetőséget kaptunk ennek a kipróbálására, nem "járhattuk be " mind a négy helyszínt. A különböző elképzelt állatok egy angol film a The Future is Wild alapján készültek.2012-ben végleg bezárt ez a program, hogy átadja helyét természetesen egy újnak.

Pihenésképpen a l'Imax 3D épületébe mentünk, ahol Les Astromouches című rajzfilm várt bennünket. Talán Űrhajóslegyek lenne a megfelelő fordítása a címnek.Maga az épület is már úgy néz ki, mint egy nagy képernyő. Ez a 3D-s rajzfilm tényleg pihentető, jópofa és szórakoztató volt. Egyik diákomtól megkaptam a filmet  DVD-n, de sajnos nem 3D-s. Viszont az unokáim is jól szórakoztak rajta.

A Gyrotour-t szintén kihagytam. Ez egy panoráma torony, amelyre egy korong alakú üléssor szépen kúszik felfelé, miközben körbe-körbe forog. 45 m a magassága. Erről is úgy gondoltam, hogy az én tériszonyomnak ez már talán túlzás lenne. Nem voltam egyedül, két másik kolléganőm is hasonlóan gondolta, így hárman integettünk lentről a többieknek.

Sajnos nem tudom annak az attrakciónak a nevét, ahova a diákok kétszer is bementek, ugyanis én azt is kihagytam. Azt mondták , hogy nagyon jó volt, rázott, dübörgött stb. szóval valamiféle autóversenyben vettek részt , természetesen virtuálisan. Folyt.köv.