2009 áprilisában, a Comenius programban dolgozó diákjaim egy csoportjával és néhány kollégával látogattunk el a francia partneriskolába, Cerizay-be. Ez a városka kb. 90 km-re fekszik Poitiers-től.Az utazás előtt a francia, bolgár és portugál kollégákkal részletesen megterveztük a látogatás programját Ezúttal nem hagyhattuk ki azt a lehetőséget, hogy elmenjünk a Futuroscope-ba, ebbe a különleges jövőparkba, hiszen nem voltunk nagyon messze. Az interneten, a park honlapjáról már jó előre tájékozódtam. Így tudtam meg, hogy a csoportoknak előre kell foglalni időpontot, hogy elkerüljük a hosszú várakozást. Ezzel járt egy nagyon kedvezményes belépő díj is, de így sem volt nagyon olcsó . Bár, minden relatív. A kapott élményeket átélve azt kell mondjam, hogy ennél többet is megért volna. Igaz a felnőtt egyéni belépő már sokkal borsosabb árú.Mi akkor 13 eurót fizettünk fejenként. Egyébként számtalan kedvezménnyel várja a park a látogatókat.
Ahogy megérkezett kis csapatunk a park bejáratához, rögtön láttuk, hogy mekkora haszna volt az előre foglalásnak. A parkoló már majdnem tele volt buszokkal és rengetegen álltak sorban a pénztárak előtt. Mi viszont rögtön bemehettünk és kaptunk egy nagyon kedves ,fiatal hölgy kisérőt, aki egész nap "gondunkat viselte." Ez a hölgy a nála lévő programfüzetből pontosan tudta, hogy melyik épületben, melyik helyén a parknak, miféle program indul és hány órakor. Na ,ezeket mi is kiolvashattuk volna a füzetkéből, de ő azt is tudta, hogy merre vannak ezek az épületek.Bár adtak a belépővel kis térképet is a parkról, de láttuk a bolgár partnereink csoportját, amint csak futkároztak egyik helyről a másikra, keresve a helyszíneket, mert ők nem foglaltak előre időpontot és ezért nem is kaptak idegenvezetőt. Így le is maradtak néha a programokról. Egy nap alatt persze nem is lehet mindent kipróbálni és megnézni, de a vezetőnk szerint mi csúcsot döntöttünk, mert 12 helyre jutottunk be és volt olyan is, ahova közkívánatra kétszer is.Mivel április volt, még nem is volt nyitva minden épület. Sehol sem kellett várakoznunk és egy ebédszünetet kivéve, nem voltak üresjáratok. Így aztán jól elfáradtunk a nap végére, de megérte. A 2009 óta eltelt négy év alatt természetesen készültek újabb attrakciók és vannak olyanok, amelyeket már nem lehet látni, mert végleg bezárták és újakkal váltották fel és vannak, amelyek még mindig szerepelnek a programban.Nyilván a csoport minden tagjának más és más tetszett a legjobban. Be kell vallanom, hogy volt két dolog, amit én kihagytam, nem próbáltam ki.Nem birom jól az imbolygást és van egy kis tériszonyom is.A park úgy hírdeti az attrakciókat, hogy vannak, amelyeket merni kell, vannak, amelyeket fel kell fedezni míg mások pedig szárnyakat adnak álmainknak ( oser, exploiter, rever)Nálam a "meréssel" volt gond, amikor beléptünk a Pavillon des Robots-ba, azaz a Robotok pavilonjába.Itt tíz darab 7 méter magas robot " táncolt". Az attrakció neve pedig nem volt más, mint: Tánc a robotokkal. A magas robotok "kezében" kialakított ülésekbe kellett beülni, majd választani a három gyorsasági szint közül és kezdődött a " robotok tánca". Természetesen ezek a robotok minden irányban mozgatták, pörgették gigantikus karjaikat az ülésekbe szíjazott emberekkel együtt. A választott gyorsasági szintnek megfelelő zenével együtt hatalmas sikítozások hallattszottak az óriási "bálteremben". Na ez volt az egyike az általam kihagyott attrakciónak. Egyébként ezt a játékot csak 1m20cm-nél magasabb és 1m90-nél alacsonyabbak próbálhatták ki. Ettől még én is felülhettem volna, de magasnak találtam és elég imbolygósnak is. Viszont a diákjaimnak egyértelműen az egyik kedvence volt a tánc a robotokkal.Az én egyik kedvencem a Pavillon de la Vienne-ben zajlott. Az épület a la Vienne nevű folyó nevét viseli,( a megye neve is ez.) ezért aztán a pavilon a vizet szimbolizálja már a homlokzatán is. A nagyteremben játszák 2007 óta a La Vienne Dinamique című 4D-s filmet.Amikor az ember kettesével beül a székekbe egy nagyjából 300 m2-es vetítővászon elé még nem sejti, hogy mi vár rá, főleg, ha még 3D-s filmet sem látott addig. A film hőse Tom, egy fiatalember, aki lekési az esküvőjét, mert elaludt a vonaton. Ez a kiinduló helyzet és egy rendkívül humoros történetben az ő kalandjait élhetjük át, aki egy manó segítségével mégiscsak megérkezik az esküvőjére. Addig viszont sok kalandon jut túl a nézőkkel együtt, mert mint kiderült az ülések szinkronban a filmmel rázkódnak, hullámzanak fordulnak stb, ahogy Tom a különböző közlekedési esközökön, repülőn, csónakon, autóban stb. robog át la Vienne megyén. Nem csak az ülések vették át a film ritmusát, hanem fújt a szél, illatokat, szagokat is éreztünk, sőt, amikor a manó nagyot tüsszentett, mi is kaptunk az arcunkba a "nyálából". Nem véletlenül választották a park látogatói a kedvenc attrakciójuknak abban az évben. Egyébként megnéztem, a Futuroscope idei programjában is szerepel, tehát töretlen a sikere.
Folyt.köv.