Az előző, Elzászról írt soraim a borokról meséltek, hiszen Colmar , ahova nem sokára indulunk, az elzászi borok fővárosa.Jó utazós szokás szerint, ha bárhová visz az utunk, mindig megízleljük a helyi specialitásokat is. Természetes hát, hogy nem csak az innivalókból, de a gasztronómiából is igyekszem felkészülni az útra. Elzászban még nem jártunk, így a legtöbb helyi fogást csak hallomásból ismerem. Amikor elkezdtem utánajárni az ételeknek, döbbenten tapasztaltam, hogy nagyon sok a hasonlóság a magyar konyha ételeivel.
Egy elzászi különlegesség, amit kóstoltam már, az a nevezetes choucroute.Ez egy savanyúkáposztás étel, főleg télen fogyasztják, éppúgy ahogy mi is a savanyúkáposztás fogásainkat.Azt olvastam róla, hogy állítólag a hunok honosították meg ezt a fogást Elzászban, az V. században. A káposzta mellet van ebben kolbász, virsli, sertéshús, csülök, krumpli, szóval elég nehéz étel. Az eszem-iszom rovatban majd leírom a receptjét is.
A következő, amit gondolom, majd szívesen megkóstolunk, az a tarte flambée, vagy flammekueche.Ez a régió emblematikus eledele.Amikor elolvastam, hogy mi ez, rögtön a mi kenyérlángosunk jutott eszembe, amit hívnak langallónak, tökipomposnak is.Szerintem majdnem teljesen megegyeznek, de ebben nincs élesztő..A Flamma, ahogy a helyiek hívják, csak akkor igazi, ha fatűzön, kemecében sül.Még jobb, ha szőlővesszővel fűtött kemencében.Persze, ma ez már nem biztos, hogy így van.Van rajta túró, hagyma,tejföl, szalonnakockák, stb. Majd a receptet szintén közzéteszem.
A le backeoffe elég nehéz ételnek tűnik, így nem biztos,hogy rászánjuk magunkat a kóstolásra.Régen ezt a fogást a pékségek kemencéiben sütötték, főzték, cseréptálakban, amikor már a kenyerek kisültek..Többféle hús van az ételben.Mindegyik egy-egy vallást jelképezett. A marhahús a katolikus, a sertéshús a protestáns, a bárányhús a zsidó hitnek volt szentelve.Rettentő sokáig készül egy ilyen tál, hiszen a húsokat még pácolni is kell, a fedőt hermetikusan ráilleszteni a tálra, szóval macerás a dolog nagyon.
A következő specialitás sem lesz számunkra ismeretlen. Ez pedig a carpe frite, azaz a sült ponty.Erősen hasonlít a mi rántott pontyunkhoz. Elzászban darába forgatják a haldarabokat és úgy sütik meg forró olajban. Van, ahol használnak még felvert tojásokat is a panírhoz, de van, ahol fehérborral locsolják meg a halat.Majd, úgy, mint nálunk sültkrumplival, majonézzel szolgálják fel. És persze kézzel kell enni.
A la matelote ,avagy az elzászi halleves ugyan nem olyan, mint a mi halászléink valamelyike, de ezt is tésztával tálalják, mint a bajai halászlét.Mindenesetre ez is édesvizi haldarabokkal készül.
A foie gras d'oie-t , azaz a libamájat , illetve az ezzel készült ételeket is elzászi specialitásnak tenintenek. Hát mi, magyarok is azt gondoljuk, hogy a libamáj a magyar konyha alapanyaga.
A waedele pedig nem más, mint a sült csülök, káposztával. Egy újabb ismerős.
Felfedeztem még több hasonló, nálunk is ismert dolgot,pl: a kolbászokat, kenőmájast, hurkát, préselt sertésfejet, disznósajtot, virslit, szafaládét stb. A sütemények közül a kuglóf , a túrótorta, almatorta ismerős felénk is.Bár nálunk a kuglófot nem szoktuk sósan is készíteni, legalábbis én még nem hallottam róla.
Recepteket majd megosztom hamarosan.