Les Vignes-ben is kilenc évvel ezelőtt jártam. A kis falu a Tarn folyó partján nem sokat változott az elmúlt évek alatt,de azért tapasztaltam némi fejlődést. Az Office du Tourisme irodája másik épületbe költözött. Kilenc éve még térerő sem volt a mobil telefonokhoz, most pedig már a Wi-fi is elérhető az egyik étteremben és lehet, hogy máshol is. Igaz, a kódért be kellett ülni valamit fogyasztani.A megérkezésünk utáni első napon máris elzarándokoltam André bácsiék házához.Annak idején ő volt az, akivel minden nap történelmi "vitákat" folytattunk a háborúkról. Már írtam róla. Feleségével együtt fél évet itt Les Vignes-ben, fél évet pedig Párizsban éltek. Már kilenc éve is idősek voltak, így aztán nem igazán reméltem, hogy újra találkozunk. Sajnos igazam lett. A házuk falán a falusi szálláshelyek franciaországi emblémája azt mutatja, hogy a házuk mások szálláshelyéül szolgál. Szomorúan nyugtáztam, hogy vagy már elhunytak, vagy már olyan idősek, hogy nem tudnak utazgatni és ezért kiadják a házukat.
A falunak hivatalosan mindösszesen 118 lakosa van, de nyáron sok a turista. Van két nagy kemping, ahol mindig sok a vendég és persze szaporítja az nyaralók számát a négy JEKA( ez egy belga alapítvány rövidítése) ház is, hiszen ezekben szinte hetente más-más nemzetiségű csoportok váltják egymást, fiatalok, idősebbek egyaránt. Mi is egy ilyen házban laktunk.
Az első napunkon a falut is végigjártuk, ami igazán nem volt nagy dolog, hiszen nem hatalmas területet kellett felfedezni. A két élelmiszeboltból az elsőben egy fiatalember volt a boltos.Sok helyi specialitást árult, pl. számunkra ismeretlen aperitíveket. Volt gesztenyés, áfonyás, meggyes stb. likőrbor. Érdeklődő kérdéseinkre szívesen válaszolt a boltos fiú, aztán ki is bontott mindegyikből egy-egy üveget, hogy kóstolhassunk belőle.Ott sorakoztak a polcokon a különböző, a környéken készült terrinek is, szarvashúsos, vadnyulas,vaddisznós, szarvasgombás stb. Igen, ezekből is kaptunk kóstolót. Így persze megjött a kedv a vásárlásra.Ha még a közelben gyártott sajtokról is érdeklődtünk volna, és abból is eszegetünk, talán jól is laktunk volna a kóstolóktól.
A másik élelmiszer üzletben a híres helyi specialitással is találkoztunk, a tripoux-val ,de csak konzerv alakjában. Gondokodtam azon, hogy milyen magyar nevet lehetne adni ennek az ételnek. Talán a töltött birkapacal lehetne a megfelelő név. Mint kiderült La Malene-ben (12 km-re les Vignes-től) él az a hentesmester, aki a környék legfinomabb ilyen ételét készíti és valami bajnokságon első díjat is nyert vele és a konzerveket is ő gyártja. Hát ebből nem kaptunk kóstolót, csak a konzerven lévő összetevőket olvashattuk el, hogy valami sejtésünk legyen erről az ételről. A birka gyomrának darabjaiba sertéshús, birkahús, belsőségek fúszeres keverékét töltik, golyókat formálva összekötik és a kis csomagokat főzik meg zöldséges lében. Később volt a csoportunkban valaki, aki vásárolt egy kicsit a tripoux-ból és megkóstolhattam én is egy falat erejéig.Nem találtam különösebben ízletesnek, se különösebben rossznak. Nekem olyan semmilyen sem volt.
Folyt.köv.