Biot egy kis városka, közel a Földközi-tengerhez. Nem közvetlenül a parton, hanem attól kb.4 km-re fekszik ez a nagyjából 9000 lakosú település, Antibes szomszédságában.Része Sophia Antipolis-nak, amely Franciaország első tudásközpontja. 2006-ig azt sem tudtam, hogy ilyen nevű francia város létezik. Csak véletlenül akadtam rá az interneten, amikor bérelhető lakást vagy házat kerestem a nyaralásunkhoz. Akkor is csak azért, mert már semelyik ismert helyen sem találtam valami elfogadható árú bérleményt. Cannes, Antibes, vagy Nice és Saint-Tropez neve mindenkinek ismerős, de ki hallott már Biot-ról? Így aztán minden mindegy alapon, azt gondolva, hogy úgyis csak alvásra szolgál majd a kibérelt hely, kiválasztottam a települések listájáról Biot-t és szerencsém volt,mert ott még akadt szabad lakás, nem is drágán.
Miután semmit nem tudtam erről a helyről, igyekeztem tájékozódni. A XIIIsz.-tól a XVIII.sz.-ig a Templomos lovagrend tulajdona volt. A XVI.sz.-tól a XIX.sz.-ig a városka gazdasága a nagy agyagkorsók gyártására szakosodott. Az 1950-es években pedig üvegművesek, üvegfúvók érkeztek a településre, mely ma is az üvegművészetéről nevezetes.
Nyolcan, három autóval és rengeteg holmival megrakodva érkeztünk Biot-ba, Annecy-ból.Nem volt még GPS, így a megadott címet kérdezősködve kerestük és egyszercsak a dombtetőn lévő óvároshoz érkeztünk, ahova kocsival nem is lehet behajtani csak úgy. Egy fiatalember ült az út mellett és őrizte az eltolható korlátot és rendíthetetlenül közölte, hogy márpedig oda, az óvárosba nem enged be autóval. Elterelt bennünket egy, a domboldalban kialakított parkolóba. Ezek után gyalog indultam a megadott címre, hogy megkeressem a kiadó lakást. Egy nagyon szűk utca kellős közepén levő középkori ház előtt állt egy hölgy, akiről kiderült, hogy minket vár. Ez volt a kibérelt lakás. Öt szinten, kisebb, nagyobb szobák álltak rendelkezésünkre ebben a művészlakásban. Nagyon hangulatos volt. Olyan szűk volt az utcánk, hogy oda semmiképp nem tudtunk volna bemenni autóval. A tulajdonos segített kikönyörögni, hogy legalább egy autó a szomszédos utcába kapjon engedélyt a behajtásra, hogy ne a parkolóból kelljen minden holminkat felcipelni. Ezután szintén ő segített kanyargós utcákon( olyanokon persze, ahol éppenhogy, de elfért egy autó) kitalálni a szűk utcácskák labirintusából. Kellett hozzá jó sok bátorság és vezetői tudás is jócskán. Mint megtudtuk ebbe a dombtetőn lévő óvárosi részbe csak az ott lakók vihetik be az autóikat, feltéve, ha akarják. A domboldalon ugyanis több helyen nagy parkolókat alakítottak ki, ahonnan negyed óránként ingyenes kisbuszos körjáratokkal szállítják a lakosokat , turistákat, látogatókat a városka különböző pontjaiba.Néha láttunk autókat a házak udvarán is, de ezek többnyire nagyon kicsik voltak, pl . Austin, Mini Morris, Smart stb. Én még olyan pici kukásautót sem azelőtt, sem azóta nem láttam, mint amilyet Biot-ban. Az érkezés másnapján már tudtuk, hogy a véletlenül kiválasztott városka nagyszerű hely. Nagyon hangulatos, nyüzsgő, tele kedves emberekkel. A pék már a második napon, mint kedves ismerőst köszöntött bennünket. Az egyik barátunk naponta kiült egy kicsit a De Gaulle térre a hősi emlékműhöz, ahol egy idős bácsival állítólag jól megbeszélte a világháborúkat. Csak tudnám, milyen nyelven! A bácsi nem tudott magyarul, a barátunk pedig franciául. Ebben a városban láttam először, hogy este felé, amikor már nem volt annyira meleg, a házakból elkezdtek székeket és asztalokat kihozni az utcára, leterítették papírterítővel.A szomszédok és a barátok összejöttek a terített asztal mellett. Mindenki vitt valami enni és inni valót és jól elszórakoztak, beszélgettek, lazítottak, pedig nem volt a Szomszédok Ünnepe, hiszen az májusban van, mi pedig júliusban jártunk ott. Szép, árkádos házak, modern szobrokkal dísztített utcák, terek, kis boltocskák, az éttermek teraszai tele napernyőkkel, az üvegfúvó kis üzemek, a Sainte Marie-Madeleine templom, ez mind Biot. Számtalan rendezvény teszi kellemessé a városban való tartózkodást és a 4 km a tengerparti strandig sem olyan borzasztó sok. Mi, nyolcan imádjuk azóta is ezt a települést és valóban megmarad örök kedvencnek. A facebookon követem az ottani eseményeket, így aztán tudom, hogy az idén a Tour de France is érintette.
