Belgiumi kalandok2.

2015.03.16 14:01

Ösztöndíjas csoportunk "osztályfőnöke" Marc, kötlességének érezte, hogy ne csak órán találkozzon velünk, hanem azon kívül is  legyen közös programunk.Igyekezett megismerni bennünket, még akkor is, ha csak 4 hétig voltunk a csoportja.Mi annyit tudtunk róla, hogy hét évig Finnországban is tanított egy egyetemen, ott nősült meg és a felesége is finn. Mivel nem született saját gyermekük, ezért örökbe fogadtak kettőt, egy fiút és egy lányt. Egy vasárnap hajókirándulásra invitált bennünket, ahova , mint megigérte, majd elhozza a családját is.Kíváncsian gyülekeztünk a kikötőben. Érdekelt bennünket, hogy milyen lehet a mi szelíd, vöröses szőke, szakállas Marcunk családja. Nem felejtem el soha azt a pillanatot, amikor végre megérkeztek. Marc mellett a szőke, filigrán feleség és a két gyerek. A fiú olyan nyolc éves forma, a kislány négy-öt éves lehetett. És, mindketten négerek. Látni kellett volna bennünket, (a két román, a két német, a két magyar és a négy spanyol kollégát)hogy milyen képet vágtunk a meglepetéstől.A magam részéről megpróbáltam nem nagyon mutatni a csodálkozásomat. Alighanem nálunk, itt Magyarországon   ritkán fordul elő, hogy színes bőrű gyerekeket fogadna örökbe fehér bőrű házaspár. A hajón senki nem bámulta meg őket, ezt tapasztaltuk. Egyébként soha sem láttam olyan "vegyes" népességet, mint Belgiumban. Talán még Franciaországban sem.Az utcán sétáló párok között sokszor lehetett látni különböző bőrszínű fiatalokat, különböző párosításban. Igaz, a világ sokat változott azóta(1998) és sok helyen már közel sem olyan toleránsak az emberek, mint akkoriban, de ez a vasárnap mindig eszembe jut, valahányszor azt hallom, hogy minek jönnek ide más kultúrájú emberek, idegenek. Vallom, hogy néhány ilyen külföldön eltöltött hét sokkal toleránsabbá, elfogadóbbá teszi az embert a másság iránt. Ezért is örülök, amikor hallom, hogy milyen sokan mennek külföldre Erasmus ösztöndíjjal és töltenek el egy félévet, vagy egy évet az ottani egyetemeken ,szereznek  külföldi ismerősöket, barátokat. Talán így majd idővel több olyan ember lesz az országban, aki nem az ellenséget látja a másként gondolkodó, más bőrszínű, más elveket valló, más nyelven beszélő embertársaiban.