Augusztus 15-e Nagyboldogasszony napja. Franciaországban és Belgiumban is munkaszüneti nap. Eredetileg vallási ünnep, Szűz Mária mennybemenetének napja. Mára azonban már szinte elvesztette vallásos jellegét és az említett országokban sok féle szórakoztató, látványos program várja a szórakozni vágyókat. Így volt ez Liège-ben is, amikor kis csoportunk elindult szétnézni a városban. Természetesen mindenütt lehetett enni-inni, éppúgy, ahogy nálunk is szokás ilyen alkalmakkor. El kell mondjam, a belga, vagy vallon konyha nem hagyott bennem mély nyomokat. A sült krumpli az, amit itt helyi "specialitásnak" lehet nevezni.Számtalan variációban lehetett enni pl. sült hagymával bőven megrakva, különböző szószokkal nyakon öntve, zacskóban, dobozkában, szóval volt választék. A másik helyi ennivaló valamilyen húgombóc volt, de én inkább maradtam a sült krumplinál.
Akkorra már tudtam, hogy ha az ember Belgiumba megy, jobb, ha szereti a sört. Több száz félét lehet kóstolni belőle. Mint már említettem a spanyol kollégák igyekeztek is jónéhányat felfedezni már addig is. Sajnos én nem szeretem a sört. Bár a külünböző gyümölcs söröket megkóstoltam én is, mert kíváncsi voltam, hogy milyen a meggy vagy cseresznyesör.
Miután végignéztük a zászlódobálók és gólyalábazók felvonulását, megnéztük a városi elöljárók, a táncosok vonulását, megtudtuk, hogy akit Máriának hívnak, ingyen ihat sört mindenütt aznap. Soha nem voltam olyan népszerű, mint akkor. A csoport minden tagja jött velem "sörtúrára", hiszen engem Máriának hívnak, de a sört nem szeretem. Beosztottuk szépen, hogy milyen sorrendben kapják meg az ingyen sörömet a kollégák.Nem volt egyéb dolgom, mint minden sátornál felmutattam az útlevelemet és máris kaptam a nagy korsó sört. Persze nem kell valami különleges fajtára gondolni, egyszerű Stella Artois volt.Nem nagyon szerettem a Mária nevet, mert nálunk a család összes nőnemű tagját így hívták. De akkor ott Belgiumban úgy éreztem, hogy nem is olyan rossz ez a név.