Ha francia nyelvről esik szó, vagy valami egyéb francia dologról, akkor Franciaország jut a többség eszébe. Sokszor megfeledkezünk róla, hogy a világ más részein is vannak francia nyelvű közösségek. Egy nyáron, sajnos elég régen, töltöttem négy hetet, Liege-ben, az ottani egyetem továbbképzésén.A csoportban voltak német és spanyol kollégák. Ketten voltunk magyarok és két román kolléganő tartozott még hozzánk. Érdekes személyiségek jöttek itt össze. Az egyik német kollégának szerb felesége volt, a Vajdaságból és tudott néhány "alapvető" kifejezést magyarul is. Ilyeneket pl: "Mérnök úr, kész a jelentés." Ez disznóság". és káromkodásokat is, persze. U alakban rendezett asztaloknál ültük és gyakran került éppen velünk szembe ez a kolléga. Előszeretettel írta fel kedvenc magyar kifejezéseit egy lapra és mutatta fel nekünk, a lehető legrosszabb pillanatokban. El lehet képzelni, hogy alig bírtuk nevetés nélkül, amikor a tanárunk középen lelkesen magyarázta a francia francia és a wallon francia közti eltéréseket és közben Robert felmutatott a túl oldalon egy "ez disznóság" táblát például. A spanyol kollégák, férfiak, nők vegyesen, alkották a legnépesebb csoportot. Nem tudom, hogy a négy hét alatt mennyit aludtak, de mindig hajnalban kerültek elő, ugyanis eldöntötték, hogy minden este másfajta sört kóstolnak végig.Hogy honnan tudom, hogy hajnalban jöttek haza a kollégiumba? Hangosan énekelve közeledtek az épület felé,így nem volt nehéz tudni.Mi, a két magyar, a román kolléganőkkel az első időben csak kerülgettük egymást. Rögtön az első napokban tartottak nekünk arról előadást, hogy Belgiumban, ebben a többnyelvű országban hogyan épül fel a parlament,beszéltek a különböző nyelvű országrészek együttéléséről, konfliktusairól stb. Aztán a csoportban beszélgetést kezdeményezett a tanárunk és megkérdezte, hogy a mi országainkban hogy alakulnak ezek a dolgok.Mivel Békéscsabán van szlovák óvoda, általános iskola és gimnázium is , van szlovák konzulástus, van Szlovák kultúra Háza, szlovák tájház, én ezekről meséltem. A pécsi kolléganőm is tudott miről mesélni. A két román kolléganő viszont kijelentette, hogy Romániában nincsenek ilyen gondok, ott nincsenek kisebbségek. Ez 1998-ban volt.Ekkor fagyott meg közöttünk a légkör.A többiek látták, hogy nem lenne jó, ha négy hétig a köszönésen kívül másról nem kommunikálnánk egymással. Persze, mi is gondolkodtunk, hogy mit kellene tenni. Szerveztünk egy olyan hetet, amikor minden este más nemzet főz és meghívja a többieket vacsizni és beszélgetni.Mi úgy döntöttünk, hogy lecsót készítünk, ami nem tűnt nagyon komplikáltnak, de nehéz volt zöldpaprikát venni. A román kolléganők pedig azt találták ki, hogy ők csinálnak előételt és így együttes magyar -román est sikeredett ki a dologból. A későbbi beszélgetésből kiderült, hogy magyarok között is éltek Szovátán és még magyar dalokat is ismertek, amiket el is énekeltünk a spanyolok által készített szangria poharazgatása közben.Ekkor már a fagyott légkör felengedett, hiszen ők nem mondhattak mást a hivatalos állásponton kívül, főleg nem külföldön , ismeretlenek előtt.Értettük egymást.