A megérkezésünk utáni második nap estére ismerkedési estet rendeztek az egyetemen, ahol összegyűlt sok fiatal, akik nyelvtanfolyamra jöttek , a részképzésen részt vevő egyetemisták, leendő franciatanárok és persze mi, a francia nyelvtanárok, leginkább negyvenesek, vagy még idősebbek.Így elmondható, hogy mindenféle korosztály képviseltette magát és nagyon jó volt ismét diáknak érezni magunkat.Itt hírdették meg a Rally pédestre-t, azaz a gyalogos városfelfedező versenyt. Mint utólag kiderült, nem feltétlenül arra gondolt a rendezőség, hogy a tanárok is elindulnak a versenyen.Ez az a verseny amikor egy kérdőívvel járja az ember a várost és meg kell találni mindenféle épültetet, szobrot, stb és ezen kívül még számtalan kérdés megválaszolásához a helyi lakosokat kell kérdezni.Lehetett nevezni egyénileg, csapatban , azonos nemzetből vagy vegyesen, szóval bárhogy.Én három másik tanártársammal indultam neki a versenynek.És ha már beneveztünk, halálosan komolyan is vettük pedig nem is tudtuk, hogy mit lehet nyerni.Igazán nagyszerű volt látni a világ minden tájáról összesereglett "versenyzőt". Nagyon meleg volt, akkor volt az a bizonyos 41 fok. A szervezők persze úgy alakították ki az útvonalat, hogy közben be kellett térni egy-egy bárba a válaszokért, mondjuk meg kellett találni valami feliratot, sportkupát stb. és ahol mindig kaptunk frissítő italokat. Nagy területet kellett bejárni és a verseny végéig fogalmunk sem volt, hogy milyen helyezést értünk el.
És igen, a mi négyesünk nyerte meg a versenyt.Még az egyetemi újság is megírta. Idézem is, mert persze megőriztem a lapot: "C' est Maria, Eva,Katalin et Edit , quatre femmes hongroises qui ont eu de la chance.Emues par la joie, elles nous disent:"Nous nous sommes préparées au Rallay avec enthousiasme,malgré la chaleur insupportable.Nous avons participé á quatre et cela nous a donné l'occasion de découvrir Grenoble, tout en jouant et en nous amusant." Ez persze csak kis részlet a cikkből. A lényeg, hogy nyertünk 800 franc-t személyenként. Sok vagy kevés? 600 franc volt a havi bér a kollégiumi szobámért és 12,50 franc volt egy napi ebédjegy. Már nem emlékszem, hogy mennyit is ért akkoriban egy franc. Azt tudom, hogy nehezen gondoltuk ki, hogy mit is kezdjünk a nyert pénzzel. Arra kevés volt, hogy valami utazásra költsük, annál is inkább, mert az egyetemen a négy hét alatt 6 ingyenes kirándulásra volt lehetőségünk. Ezért aztán kitaláltuk, hogy elesszük, elisszuk egy étteremben, ahova meghívjuk az összes új barátunkat is. Így esett meg, hogy négyen nyertük a pénz, de tizenketten "dőzsöltük " el az összeget.Na erről majd legközelebb. Legyen elég annyi előzetesen, hogy reggelig tartott.