Már említettem,hogy a grenoble-i négy hetes nyári egyetem alatt hat ingyenes kirándulást szerveztek nekünk, hogy ismerkedjünk a környékkel.Ezek egyike Chamonix-ba, a Mont Blanc lábához indult. A Mont-Blanc-ról persze tudtuk, hogy Európa legmagasabb csúcsa, ezért nagy izgalommal vártuk a kirándulást.
Amikor megérkeztünk Chamonix-ba, mindjárt megtaláltuk azt az épületet, amely egy nagy felvonó indító állomása volt. A felvonó kabinjai 20 percenként indultak, no nem a Mont Blanc-ra, hanem az egy kicsivel alacsonyabb Aiguille de Midi-re, úgy 3842 méter magasra.Az épület homlokzatán egy elektromos futóújságon lehetett olvasni sok más információ mellet, hogy milyen a fenti időjárás, melyik menedékházak vannak nyitva, és mindenféle hasznos információt is.Például egy figyelmeztetést, hogy csak az egészséges emberek használják a felvonót, mert az említett magasság nem mindenkinek tesz jót. A felvonó ára most éppen 50 euro oda-vissza, tehát elég borsos. Akkoriban is drága volt, erre nagyon emlékszem. Mindenesetre én ültem egy padon és nagyon küzdöttem magammal. Fizessek-e sok pénzt azért, hogy többedmagammal bezárva egy kabinba végigrettegjem a húsz percet oda, majd vissza is? És ki tudja, hogy mennyire vagyok egészséges, hiszen a Canigou nem volt ilyen magas és mégis légszomjam volt. Egy szónak is száz a vége, lemondtam erről a téléphérique-es útról. Ma már bánom, fel kellett volna mennem, hiszen nemigen lesz mégegyszer erre esélyem.Volt egy lengyel kolléganő, aki a hat kiránduló jegye mindegyikét elcserélte valakivel erre a chamonix-i kirándulásra. Hatszor ment fel az Aiguille de Midi-re, ahol nem csinált mást csak bámulta a csúcsokat, annyira lenyűgözte őt a látvány. Én pedig egyszer sem mertem.Helyette a Mer de Glace-hoz mentem, ahova egy kis vonattall lehet feljutni kb. 2400 méter magasra. A Mer de Galce egy alpesi gleccser és nevezetes még a gleccserbe vájt jégbarlang, amit 1946 óta minden évben szobrászok faragnak bele. Több helyiségben jégszobrok várják a látogatókat. Mondanom sem kell, hogy a kisvonatos út sem volt kevésbé szédítő,mint a felvonós az Aiguille de Midi-re,ráadásul a túra végén, mivel már kevés idő volt ahhoz, hogy gyalog menjünk fel a vonat állomására, telekabinba( kisebb befogadó képességű felvonó) kellett szállnunk, ígyhát nem úsztam meg a libegést sem a magasban. Olyan érdekes, hogy nekem valahogy az Aiguille de Midi magasabbnak tűnt , mint a Mont- Blanc, pedig van köztük ezer méter különbség.Mindenesetre felejthetetlen élmény volt ez a kirándulás sokféle más szempontból is.Például azt hittük, hogy ilyen magasban majd fázni fogunk és aztán melegünk volt és jól lesültünk.A vékonytalpú vászoncipőmben pedig majdnem odafagytam a jégbarlang talajára, mert eszembe sem jutott , hogy majd jégen fogunk sétálgatni.Ja, és a második alkalommal, amikor ott jártam sem mentem fel az Aiguille de Midi-re. Most már eldöntöttem, ha harmadszor is arra visz az utam, csak felülök a téléphérique-re.