Mint már említettem, Grenoble-nak kivételes a fekvése, hiszen három hegység veszi körül: le Vercore, la Chartreuse és a Belledonne.Hogy mitől le( hímnemű) vagy la(nőnemű) vagy névelő nélküli, nem tudni.Felejthetetlen kirándulást tettünk a la Charteuse-be is.Ez a hegység közel van Grenoble-hoz. Legmagasabb csúcsa a Chamechaude, 2082m magasságával. Nem is arról híres ez a hegység, hogy kivételesen magas csúcsok jellemeznék, hanem a l'Ordre des Chartreux, azaz a chartreux szerzetesrendről és a rend által készített titkos összetételű likőrről. Ezt a rendet Bruno és hat társa alapította 1084-ben, így ez egyike a kereszténység legrégebbi, monostorban élő szerzetesi közösségeinek.Brunot és társait egy Hugues nevű püspök híre vonzotta Grenoble-ba. Ez a püspök építtetett egy lakhelyet a la Chartreuse- hegység szívében,ami igen kevéssé volt lakott abban az időben.Bruno ideérkezve 1084-ben, megtalálta benne azt a magányos, mindentől távoli helyet, amit keresett. Hát itt és így kezdődött a rend élete. Ma is lakott a monostor, tehát nem látogatható, de nem messze tőle van egy múzeum, ahol megismerhető a szerzetesek élete. Meg kell mondjam, én igen szigorúnak találtam és találom mai is a rend szabályait.Kis házikókban egyedül alszanak, esznek, imádkoznak, dolgoznak.A közösség csak a a miséken van együtt.Még az éjszaka közepén is énekelnek vagy imádkoznak.Csak vasárnaponként vagy ünnepnapon ebédelnek együtt és egy héten egyszer kettesével sétálhatnak,és ekkor beszélgethetnek is . A múzeumban kirakott napirendjüket olvasva teljesen elképedtem azon, hogy hétköznap este 6 és hét között lefekszenek, aztán fél tizenegy felé fel kell kelniük, majd olyan hajnali fél egy és két óra között valamikor újra le lehet feküdniük és fél hatkor már kelnek is.Az is be van szabályozva, hogy mikor olvashatnak, mikor tanulnak, esznek , imádkoznak stb.Én biztos nem bírnám ezt a nagy magányosságot és némaságot és ezt a percre pontos napirendet sem. A monostor udvarára a körölötte levő hegyoldalról tudtunk bepillantani, de szinte semmit nem láttunk, mindössze két-három fehér csuhás szerzetes ült egy padon. Ez a szerzetesrend készít egy nagyon híres likőrt. 1605-ben Estrée marsall talált egy kéziratot, amelyen egy "elixír" receptje volt, melynek senki nem tudta az eredetét. Akkor úgy nevezték , hogy a "hosszú élet elixírje", de olyan komplikált volt elkészíteni, hogy csak kevés ideig használták Párizsban.1737-ben a le Monastère de la Grande-Chartreuse-ben Jerome atya, a monostor gyógynövényekhez értő szerzetese végül megalkotta és véglegesítette a l'Elixir Végétal de la Grande-Chartreuse összetételét.A régi "hosszú élet elixírje" mostmár ilyen néven ismert ,a Chartreuse Verte,az "Egészség likőrje" nevet kapta 1764-ben.
A rend szétszóródott a Forradalom idején de egy példányt a titkos receptből kimenekítettek a monostorból.Ez végül egy Dom Basil Nantas nevű emberhez került, aki eladta egy grenoble-i patikusnak, aki soha nem készítette el az elixírt.Az ő halála után került vissza a recept a szerzetesekhez, 1816-ban. Nem sokkal ezután a Chartreuse Jaune is elkészült, ami a "Likőrök királynője" elnevezést is megkapta.Ma Voiron -ban készítik a likőröket. 130 féle gyógynövényt használnak fel gyártásukhoz, mellyel mindössze két szerzetes foglalkozik. Minden évben 18 tonna gyógynövényre van szükségük , amit különböző beszállítók hoznak a helyszínre, a monostor régi pékségébe. Itt válogatják, mérik, keverik a szárított növényeket majd szállítják a desztillálóba, Voiron-ba. Itt a desztillációért felelős szerzetesek és alkalmazottak is dolgoznak a lepárláson. Több éven át tölgyfa hordóban érlelik a likőrt és a szerzetesek rendszeresen ellenőrzik és ők döntenek arról is, hogy mikor kezdődhet meg a palackozása.Nagyon jó volt hallani, hogy Magyarországról is vásárolnak hordókat. A legszebb az egészben, hogy létezik egy ingyenes vizit, amikor megnézhető egy kiállítás a likőr többszáz éves történetéről és van egy kb egy órás pince és lepárló látogatás, a végén kóstolóval.Én is részt vehettem egy ilyen látogatáson és megkóstolhattam a két híres Chartreuse-t is. A jaune( sárga) kicsit lágyabb, kevésbé erős, a vert( a zöld) erősebb, magasabb alkohol tartalmú.A zöld ,koktélokban is finom. A baj csak az, hogy olyan drága ez a likőr, hogy venni még a legkisebb üveggel sem tudtam, ami pedig még fél deci sem volt. Likőrrel töltött cukorkákat is lehetett volna vásárolni, de még az is drága volt. Így aztán ezt a kalandot is úgy könyvelem el, hogy egyszer az életben módom volt ezt a ritka, titkos összetételű elixírt megkóstolni, de lehet, hogy soha többé nem fogom. Ha arra jártok, ne mulasszátok el megkóstolni!
A hordókban "öregszik" a likőr.