Ahogy és előző bejegyzésemben írtam, a Rallyn megnyert összeget úgy gondoltuk, hogy eleszük és elisszuk az általunk meghívott újdonsült barátainkkal. Így aztán ott voltak a többi magyar kollégák, ott volt Rafael, a "csoki" cameruni kolléga, aki mellett négy hétig ültem a padban az előadásokon, ott volt Maurad Daouradi, az egyetemről, a Rally szervezője, meghívtunk néhány algériai kollégát és persze ott volt az iráni kolléganő, aki végig nem tudta, hogy vajon helyes dolog-e részt venni egy ilyen esten. Miután tudtuk, hogy a csodás villamosok nem közlekednek éjszaka egy bizonyos időpont után, eleve úgy terveztük, hogy a buli reggelig fog tartani. Egy étterembe mentünk, a városközpontban, ahol letettük a pultra a nyert összeget és azt kértük a pincértől, hogy amíg futja a pénzből, hozzon mindefélét, amit kérünk.Kezdtük az aperitifekkel, amik gyönyörűszép , színes csíkos koktélok voltak, majd folytattuk az előételekkel. Tizenketten voltunk ,tehát rendeltünk tizenkét féle előételt és meg is kóstoltuk mind a tizenkét félét.Volt ott a csigától a különböző kagylókig mindenféle.Úgyanígy tettünk a főételekkel is, majd a desszertekkel és a sajtokkal is. Szóval mindenki kóstolt mindenből tizenkét félét. A végén a kávé és a konyak zárta a sort.Persze ezt úgy kell elképzelni, hogy mindehez a megfelelő, hozzáillő italt is megkaptuk Több órán keresztül zajlott ez a vacsora. Arra határozottan emlékszem, hogy a pincér, aki addigra már a barátunk lett, hajnal felé gyógyteát szolgált fel, mert szerinte gyomorrontás nélkül ezt a "dőzsölést" nem lehet megúszni. Reggel aztán a klassz villamosok visszavittek minket az egyetemvárosba. Sokan úgy vélekedtek, hogy micsoda felelőtlenség volt a nyert összeget csakúgy elherdálni, megenni, meginni. Tényleg? Nekem igazán nagy öröm volt a többi kollégával ilyen "felelőtlenül" költekezni, amire se előtte, se azóta nem volt módom.Megdolgoztunk a nyereményért és igazán nem "fájt" ilyen módon elkölteni a nyereményt, sőt. Nagyszerű volt ez a bohémság. Hiányozna ez az élmény az életemből.Remélem, hogy a többiek is, akik részt vettek ezen a nagyszerű eseményen, ugyanígy gondolják a világ különböző pontjain. Milyen kár, hogy azóta nem találkoztunk!Én néha azért gondolok rájuk és szeretném remélni, hogy ők is gondolnak rám.