Már írtam nektek Mont-Louis-ról, amely a vauban-i erődrendszer egyik tagja és ahol naperőmű is létesült. Magát a kifejezést "vauban-i erődrendszer" már hallottam azelőtt is, de fogalmam sem volt, hogy ki vagy mi az a vauban. Úgy voltam vele, mint egy régi vándortáboros diákom, aki a holdviola növényről azt hitte, hogy egy nő, Hold Viola néven. Csak én azt gondoltam, hogy ez a vauban egy hely, vagy valami technikai megoldás neve. Aztán kiderült, hogy ő egy nagyon tehetséges mérnök és katonatiszt volt. Először róla írok nektek.
Sébastien le Prestre Vauban
1633-ban született és már 17 éves korától kadétnak szegődött Condé herceg seregébe.1653-tól 53 évig szolgálta XIV. Lajost, a Napkirályt. Azon dolgozott, hogy hogyan lehet minél jobban megerősíteni egy erődöt. Úgy vélte, hogy egyetlen erődítmény sem bevehetetlen, de el kell érni, hogy erre a legkevesebb esély legyen. Mindenképp növelni akarta a megerősített helyek elrettentő erejét. 1673-ban, a Hollandiával vívott háború kapcsán, Vauban rávette a királyt, hogy az ország észak-keleti határán hozzanak létre dupla védelmi rendszert, csak a legerősebb erődítményeket meghagyva. 1678-től ő lett a Királyi Erődök általános felügyelője.Ellenőriz, ellenjegyez minden tervet,szorgalmazza a szárazföldi és a partok közeli határok megerősítését. Azt mondják 4000 km-t utazott évente.Ez abban az időben és az akkori közlekedési viszonyok között nem kis teljesítmény volt.1703-ban a Napkirály kinevezi Franciaország marsalljának szolgálataiért.1707-ben hunyt el, Bazoches templomában temették el de 1808-ban szívét Párizsba vitték és az Invalidusok Dómjában helyezték el.
Ma 12 erődje része az UNESCO világörökségének.
Az erődök
Vauban olasz és holland mérnökök által kidolgozott védelmi rendszert fejlesztett tovább. Ellentétben a középkorban használt magas és vastag falakkal, ő a földbe süllyeszti a védműveket, hogy kevésbé legyenek törékenyek. Felhasználja a természeti adottságokat a rendszer kiépítésekor, hiszen szerinte az Alpok, a Pireneusok, az óceán természetes akadályok a támadóknak. A városok pancsnokolásához citadellákat( fellegvárakat) építtet a városokat körülvevő falakon belül. Ha nincs város, akkor azt is építtetett minden szükséges épülettel.Kilenc vadonatúj város jött így létre és közülük még ma is szinte sértetlen 4, pl Mont-Louis is ilyen.A tengerpartok védelmére többféle, ágyúkkal felszerelt toronytipust fejleszt ki, hogy jó messze el lehessen látni a tengeren.Gazdasági és stratégiai okokból a középkori erődöket is beintegrálja abba az erődbe, amelyet ő építtet. Ilyen pl. Villefranche-de-Conflent.Mindent racionalizál és standardizál a terveiben, de néha a földrajzi adottságok miatt kénytelen feladni ezt az elvet. Erre példa Briançon a Magas -Alpokban.Jóllehet mindenféle épületet egységesít, mindent igyekszik a helyszínen található anyagokból építeni.Erődjei szépek, kicsit komorak, de erősnek látszanak még ma is.
Én a 12 erődből, mely ma a világörökség része, én háromban jártam. A már említett Mont-Louis-ba, Villefranche-de-Conflent-ben és a kedvencem Briançon erődje. Amikor az ember a helyszínen jár, nem is látja igazán az egész erőd érdekes alakját, csak a nagy épületeket. Ha megnézzük a légifelvételeket, akkor lehet látni az érdekes, néha csillagalakhoz hasonló alaprajzot.Az így megtört falakról jól lehetett védeni az erődöt.